Egyedül nem megy

Szerző: Pansy
Korhatár: 18
Figyelmeztetés: smut, káromkodás
Párosítás: Colin Farrel/Jonathan Rhys Meyers

    Közeledett az este, hűlt le a levegő, ez már nagyon kellet, mert a Hollywoodi dög meleget nagyon nehezen lehet elviselni. Colin kint ült a teraszon és nézte ahogy lemegy a nap a csodálatos kék tenger felett és álomszerűen rózsaszín és narancssárga árnyalatokba burkolja az eget. Valójában egész máshol járt az esze: aznap hívta az ügynöke, hogy egy új amerikai kasszasikerhez keresnek főszereplőt, Nagy Sándort kellene eljátszani… „bárcsak megkaphatnám a szerepet és akkor megmutatnám az ilyen Orli gyerekeknek meg Russeleknek hogy én is vagyok olyan jó ókori hős.” Nagyon vágyott a munkára, és már alig várta hogy megkapja a visszajelzést a film készítőitől. Amellett hogy nagy reményei voltak a filmmel kapcsolatban még azért is jó lett volna dolgozni, mert mostanában nem alakultak jól a párkapcsolatai és nem tudta mivel lekötni magát, a kézimunka és a kurvázás töltötte ki ideje nagy részét. A töménytelen mennyiségű önkielégítéstől már begyulladtak a csuklói, a hímringyóktól meg irtózott, hisz azok csak a pénzért csinálják, a legtöbben semmi élvezet nincs. De ahogy a filmeken és a maszturbáción járt az agya, eszébe jutott Pitt és a Trójában eljátszott szerepe… na meg az hogy a felsőteste meztelen volt, és milyen jól ki volt dolgozva! Miközben képeket idézett fel magában a filmből a keze lassan lecsúszott mellkasán egészen a nadrágja gombjáig, kigombolta azt és lassan elkezdte izgatni magát. Már egészen kemény volt, épp el akarta kezdeni verni, amikor csörgött a telefon:

     - Hogy az a kurva …. Bassza meg… hogy az ember még ilyenkor sem lehet nyugodtan! – tört ki belőle a méreg, már az is eszébe jutott, hogy hagyja csörögni, de aztán bevillant, hogy lehet hogy az ügynöke hívja. Felkapta hát a mellette lévő dohányzóasztalról a kagylót.

   Az ügynöke volt…övé a szerep.

   Fél évre rá már az első forgatási helyszínen volt. De hiába a gyönyörű város, az ír szíve jobban szerette a hűvös, hegyes-dombos, zöld tájakat, így jobbára a számára kijelölt kis lakban töltötte a szabadidejét. Még volt pár napja a fogatások kezdetéig, ő pedig bent ült és a szerepét tanulmányozta. Újdonsült munkatársai egy este meghívták, hogy tartson velük az egyik kis kocsmába, Colin persze soha nem tagadta meg magától az italt, de most még sem ment, olyan magányos volt és az önsajnálat annyira magával ragadta, hogy nem akarta megszakítani ezt a felszabadító szenvedést. Egyedül akart lenni, hogy gondolkozhasson, így fejfájásra hivatkozva a lakóparkban maradt, ami a stáb dolgozóinak volt fenntartva. Persze azért megkérte kollégáit hogy hozzanak neki néhány doboz jó sört és valami helyi különlegességet.

   A környék teljesen kiürült, mindenki szórakozni ment, kihasználták az utolsó estéket a nagy munka előtt. Odakint az égbolt már felvette fekete köntösét, de a kialakított sétányok mellett égtek a lámpák. Egész kis parkok voltak kialakítva a házak között, még romantikusnak is mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy az egész csak azért lett kialakítva, hogy a színészek és hollywoodi emberek igényeit kielégítsék.

   Farell úgy döntött sétál egyet, kiszellőzteti a fejét és körbenéz a parkban meg a házak között. Ahogy ment a kialakított kis járdán, azon morfondírozott, hogy egészen jól el tudna lenni egy ilyen helyen tök egyedül. Ahol senki nem zaklatná és soha nem kéne azon gondolkozni, hogy mennyire magányos, mert soha nem találkozna emberekkel. Ezen elszomorító gondolatok közben azzal kezdett játszani hogy a padkára állt és egyensúlyozva haladt előre… ha valaki látta volna, akkor valószínűleg azt hiszi róla, hogy retardált. Teljes figyelmével arra koncentrált, hogy fennmaradjon a keskeny szegélyen, amikor: BOOM! Úgy megijedt a hirtelen zajtól, hogy majdnem oldalt borult. A ricsaj jobbról jött, ő pedig két lépést ugrott balra és majdnem elbotlott a saját lábaiban. Mikor föleszmélt meglepettségéből egy magas alakot vett ki a sötétből.

   - Jaj, bocsáss meg ha megijesztettelek, csak az ajtó csapódott be. Kicsit nagyobb lendületet adtam neki, mint amekkorát kellett volna. – mentegetőzött az idegen.

   - Semmi baj, csak gondolkodtam és nem vettelek észre. – mondta megbocsátóan Colin. És tényleg annyira elmélázott, hogy észre sem vette, hogy a fiú kilép a tőle jobbra lévő ház ajtaján, pedig még égett is a villany a lépcsőlejárónál. A fiú keze tele volt papírkötegekkel, valószínűleg azért is csapódott akkorát az ajtó.

   Az ifjú kilépett a fénybe, így már mindketten látták egymás arcát és nagy volt a megnyugvás.

   - Oh, te vagy az – lepődött meg az ír – a nevem Colin Farell, még nem találkoztunk élőben, de már sok filmedet láttam.

   - Örvendek, Jon Rhys Meyers – és kezet fogott a most már kicsit elevenebb színésszel. – Én is nagy rajongód vagyok, meg persze jó látni végre egy honfitársat. – ezen nagyot nevettek mindketten, bár annyira nem volt vicces, de kissé zavarban voltak a nemrég történtek miatt.

   - De mit csinálsz te itt? Mindenki elment bulizni, te meg itt ugrálsz a sötétben…- kérdezte kicsit indiszkréten Jonathan, mire a másik férfi halványan elpirult, hogy újra felhánytorgatták hirtelen gyengeségét.

   - Nem volt kedvem velük tartani, fájt a fejem és úgy gondoltam egy kis friss levegő majd jót tesz, nem gondoltam hogy valaki a semmiből óriási zajjal robban majd be a nyugalmas sétámba.

   Jonathan arcára féloldalas mosoly futott, érezte a cinikusságot a másik hangjában.

   - És te mit csinálsz? Te hogy-hogy nem vagy valamelyik helyi pubban? Géppapír fuvarozásra szerződtettek vagy csak hobbid, hogy a sötétben ijesztgeted a gyanútlan embereket?

   Erre a fiú arcán még nagyobb mosoly kerekedett, de nem nevetett hangosan, tartóztatta magát. – Dehogy is, bár lehet hogy jó móka lenne, sőt biztos vagyok benne azok után, hogy láttam az arcodat és azt a hatalmas ugrást miután bezártam az ajtót. Valójában a szerepemet készültem gyakorolni a parkban. Most teljes nyugalom van a környéken, így akár hangosan, sőt ordítva is próbálhatom a szövegem, a szabadban meg jobb, mint bezárva a házba.

   Az ír macho sandán bámult a fiúra, úgy érezte rejteget valamit, és ez az egész story csak egy nagy kamu. Pedig a történet hihető volt, ki tudja miért nem hitt neki.

   - Akkor megyek, magadra hagylak, nehogy az én lelkemen száradjon, hogy nem tudod rendesen a szöveged.- szólt Colin gúnyosan, bár nem szándékozta elárulni sejtéseit.

   - Ugyan, kérlek. Engem nem zavarsz, sőt még örülök is neked, így el tudnánk próbálni a közös jeleneteket. Végül is majdnem az összes jelenetem veled van, már persze ha van kedved.- tette hozzá végül Meyers és kissé elpirult. Úgy érezte, hogy túlságosan rámenős volt.

   Farell nézte a fiút, majd körbe sandított, mintha biztos akarna lenni abban, hogy senki nincs a közelben. Annyira nem tartotta nagy színésznek Meyers-t, hogy túlzottan együtt mutatkozzon vele. De végül is rábólintott a dologra, egyrészt azért mert nem tudott milyen indokot kitalálni, másrészt azért, mert tényleg nem volt semmi ötlete, hogy mi mást csinálhatna.

   Így hát együtt mentek tovább a park felé, de nem szóltak egymáshoz, csak csöndben baktattak egymástól udvarias távolságban.

   Amikor odaértek Johnatan egyből megcélozta a füves térség legközepén álló padot és felpattan a támlájára, ahogy a fiatalok szokták, combjára helyezte a papírokat és belemélyedt az olvasásba, valamelyik izgalmas részt kereste. Colin csak megállt a paddal szemben, zavartan nézelődött és a torkát köszörülte. Nem tudta hova legyen, egyáltalán nem tudta elengedni magát és zavarta is a másik furcsa közvetlensége. Akkor hirtelen egy csodás ötlete támadt, rágyújtott. Az a cigaretta most annyira jól esett neki, hogy talán semmi nem érhetett volna a nyomába. Az illatra persze Meyers is felkapta a fejét és áhítattal nézte a cigit.

   - Nem akarok bunkó lenni, de megkínálnál egy szállal? Én a házban hagytam a sajátomat.

  Farell kelletlenül odanyújtotta a dobozt és türelmesen megvárta még újdonsült pajtása kiszenved egy szálat az egy híján teljes dobozból, majd az öngyújtóját is odatartotta és meggyújtotta a fiú szájában lévő csodálatos mérget. Johnatan az első slukkot becsukott szemmel szívta magába, és nyögött egyet, mondhatni majdnem elélvezett a gyönyörtől.

   - Ezért örökre hálás leszek neked, ma még nem gyújtottam rá, egész nap dolgoztam és eszembe sem jutott. Ilyenkor persze csodálkozom, hogy hogy bírtam ki eddig.

   Az ír olyan szemekkel nézett honfitársára, mint aki csodálkozik azon, hogy egy ilyen fura figurát épelméjűként tartanak nyilván. Egy ideig csöndben cigiztek, majd a nyugalmat ismét a fiatalabbik törte meg. Bár Colin szokatlanul hallgatag volt, a fiút ez cseppet sem zavarta, sőt büszke volt, hogy ő irányíthatja a társalgást.

  - Neked melyik a kedvenc jeleneted? Tudom nehéz választani, de nekem a veszekedősek tetszenek a legjobban, például mikor Alexander veszekszik az apjával.

   „Sejtettem, hogy a veszekedős a kedvenced, ilyen arrogáns fejjel nem is vártam volna mást”- gúnyolódott magában.

   - Hogy őszinte legyek nincs kedvencem. – utasította el a választ a macho, ez a kérdés már gyerekesnek tűnt a szemében. Ezzel tudtára adta a fiúnak, hogy nincs kedve beszélgetni és leült a padra, hogy ne kelljen szemben állnia beszélgető partnerével, elnyomta a fűben a csikket és jobbra fordította a fejét, ezzel is elzárkózva a további kérdésektől.

   Jonathan ezt már egy kicsit zokon vette, de nem szólt semmit, lecsúszott a támláról, hogy egy szintben legyenek, félt, hogy a másik alárendeltnek érzi magát, ha ott marad.

   Ahogy nézte az ír szőkére festett kobakját csak arra tudott gondolni, hogy meg akarja érinteni, bele akar túrni a hajába és nem volt az a nyámnyila gyerek sohasem, kissé oldalt fordult és végig simította a durcás buksit.

   Colin hirtelen hátra fordult, nem tudta mire vélje a dolgot, értetlen arcot vágott, mint akinek sűrű köd van a fejében.

   - Egy fekete bogár volt a hajadban… ne izgulj, kijött. – hazudta úgy, mintha teljesen természetes lenne, hogy idegenek egymás hajában matatnak.

  - Aha, kösz. – válaszolta zavarodottan, majd egy bájvigyort eresztett el, de valójában megmozdult benne valami. Meglepően jól esett neki ez a kis törődés, és a gyengéd érintés sem hagyta hidegen. De nem tudta mik a szándékai a másik félnek, így nem is mert kockáztatni, hirtelen felpattant és fáradságra hivatkozva villám gyorsan elszelelt. John fel sem fogta mi történ olyan váratlanul húzta el a csíkot. Mikor a fiú visszasétált a házához azon gondolkodott, hogy talán tapintatlan volt, még az is eszébe jutott, hogy elijesztette vele új barátját. Bement a házba és ezen morfondírozott, rá akart jönni a hibájára, mert abban biztos volt, hogy nem a fáradság miatt tűnt el olyan hirtelen a férfi.

   Mikor Colin már ideiglenes otthonában volt és ráébredt, hogy mekkora lehetőséget szalasztott el azzal, hogy félbeszakította a helyzetet legszívesebben a falba verte volna a fejét. Hogy lehetett akkora hülye, hogy egy ilyen alkalmat nem használ ki! Talán még össze is jött volna, és végre szeretkezhetett volna egy olyan emberrel, aki nem a pénzért csinálja és gyengédséget kapott volna, vagy talán még szeretetet is. Most már nem úgy gondolt a fiúra, mint egy idiótára, akinek be nem áll a szája. Ahogy visszaemlékezett, viccesnek találta, szórakoztatónak és mindenek felett nagyon helyesnek. Úgy érezte szétreped a feje az idegességtől, de mikor az ifjú írre gondolt megnyugodott, ahogy lelki szemei előtt látta a telt ajkakat, a villódzó szemek, a sunyin fekvő szemöldököt. Eldöntötte, hogy elmegy zuhanyozni, egyrészt hogy felfrissüljön, másrészt, hogy kielégítse nemi izgatottságát. Levetkőzött, beállt a zuhany alá, először csak állt, amíg a víz fel nem ébresztette kicsit, közben gondolataiban Jonathan-t vetkőztette, aztán lassan elkezdte izgatni magát, és már kezdett is merevedni, amikor…

   - Hogy az a büdös rohadt élet! – csengettek. Úgy érezte ma semmi nem jön össze neki, félig merev helyzetben kikászálódott a zuhany alól és törülköző után nyúlt. Most kopogtattak. – Mindjárt nyitom, pillanat! – kiáltotta felháborodva és magára tekerte a törülközőt, de nem vette észre, hogy férfiassága átlátszik a fehér lepedőn.

   - Nem hiszem el, ez egy elátkozott nap! – bosszankodott, miközben az ajtó felé tartott. Annyira ideges volt, hogy szinte kicsapta az ajtót.

   - Szia. Ööö- Jonathan hirtelen szóhoz sem jutott mikor meglátta Colin-t egy szál törülközőben, ami persze hiába takart, a dolgok kidudorodtak belőle.- Azért jöttem, hogy visszaadjam a cigit, utálok másoktól tarhálni, és utálok tartozni. Ahogy látom rosszkor jöttem.

   Colin annyira meglepődött a váratlan látogatótól, hogy észre sem vette hogy a törülköző csúszik lefele a fenekén, talán arról is megfeledkezett, hogy csak az az egy „ruhadarab” takarja férfias bájait.

   - Se-semmi baj, gyere beljebb- ezzel utat engedett a vendégnek és bevezette a nappaliba. – Foglalj helyet, hozhatok valamit inni?

   - Nem, köszönöm. – most John volt zavarban, nem tudta mire vélje a hirtelen kedvességet.

   - Igazán nem kellett volna egy szál cigi miatt átjönnöd, nem haltam volna bele, ha nem kapom vissza. – mosolygott rá a fiúra és el sem hitte, hogy itt vannak, ketten egy szobában, ezen az estén. Pár órája még azért imádkozott, hogy minél előbb megszabaduljon tőle, most meg hálát adott Istennek, hogy átjött hozzá.

   - Semmiség. Amúgy is unatkoztam egyedül. De látom már nem vártál vendéget, szóval megyek máris. – fel akart állni, de Colin a vállánál fogva visszadöntötte ülésbe.

   -Dehogy zavarsz. Örülök a társaságnak mert én sem tudtam magammal mit kezdeni.

   -De hát azt mondtad, hogy fáradt vagy…- kételkedett egy kicsit Meyers, talán érdekelte az újabb kifogás.

   - Hát igen, de lezuhanyoztam és most már teljesen friss vagyok.

   Szemük megakadt egymáson, nem tudtak elnézni és nem is akartak. Mindketten érezték, hogy ez az a pillanat amikor cselekedni kell, John volt az aki kezdeményezett.

   A kezével azóta fogta Farell combját, amióta az visszalökte a fotelba. Most lassan lejjebb csúsztatta a kezét és a törülköző alatt ugyanott megfogta a férfi combját, ahol az előbb, majd lassan feljebb vitte ujjait. Colin megsimogatta a fiú arcát és közben saját ajkát harapdálta. John izgatni kezdte a már amúgy is merev nemi szervet, másik kezével pedig szájába vette az ír ujjakat és nyalogatta. Farell áhítattal nézte a fiút.

   - Akarod, hogy orálisan izgassalak? – kérdezte mosolyogva majd még egyszer megnyalta a kezet.

   - Igen – válaszolta mosolyogva Colin, olyan rég óta várt már egy ilyen aktusra, hogy szinte el sem hitte, amit John kérdezett.

   Levette a törülközőt és kényelembe helyezte magát a fotelon. Meyers a lábai közé térdelt és szájába vette a szerszámot. Farell úgy érezte, hogy a mennyországba került és beleremegett a gyöngédségbe, amivel a fiú árasztotta el.

   - Meg akarsz dugni? – kérdezte az ifjú és már gombolta is ki a nadrágját.

   - Te akarod? – kérdezett vissza Colin, és mikor a fiú mosolyogva, kacéran bólintott segített neki levetkőzni. Az egyik fiókból előkerült a síkosító és az ír macho elkezdte tágítani az előtte térdepelő ánuszát. Mikor úgy érezte, hogy jó lesz péniszét lassan behelyezte a lyukba, gyengéd volt, nem akart fájdalmat okozni a törékeny testnek. John halkan nyögött egyet, mikor érezte, hogy beléhatoltak. Négykézláb térdepelt és felette Colin is ugyan ilyen pózban volt. A mellkas és a hát egymásra simultak és az izzad testek összetapadva csúszkáltak, ahogy az ír ki-be járt a szűk résen. Mind a ketten elélveztek, leizzadt mellkasuk zihált, végtagjaik remegtek a gyönyörtől.

   John a hátára feküdt, Colin rajta, de izmos kezével eltartotta magát. A fiú lassan felkönyökölt, egyre közelebb került a két arc egymáshoz, bőrükön már érezték egymás leheletét, majd ajkuk összeért, először csak csókot váltottak, de ezután nyelveik is bekapcsolódtak az érzéki játékba. Most csókolóztak először. Egyre szenvedélyesebbek lettek, nyelveik pörögtek, levegőt alig kaptak, ziháltak, de nem tudták abbahagyni. Meyers keze a szőke hajban kotorászott, míg Farell-é a másik mellkasa és csípője között ingázott. Colin ekkor ajkait leválasztotta Jon-éról és a fiú nyakára tapadt, majd egyre lejjebb haladt, a mellbimbókig és tovább az ágyékig. Szájával kezdte izgatni az ifjút, az pedig a kezével simogatta az őt kényeztető fejet. Nemsokára újra a csúcsra ért.

   Ezután mindketten hamar elbóbiskoltak, kifáradtak a sűrű éjszakában. Colin boldog volt, átkarolta párját, úgy feküdt, örült, hogy végre nem alszik egyedül.