|
Defekt
4. rész
Írta: Jade
Párosítás: Jonathan Rhys Meyers/ Brian Molko (Placebo)
Lentről taps hallatszott. Brian szorosan fogta Stefan kezét mialatt egyre csak szedte a lépcsőfokokat hogy minnél messzebbre kerüljenek a tömegtől. Biztos volt abban hogy senkinek nem jutna eszébe a negyedik emeletig felmászni ha rájön, mivel minden emeleten volt wc. Alig várta hogy végre kettesben lehessen Stefannal, megígérte neki és bár nem volt valami jól, ezt eltitkolta előle.
-Nincs tovább lépcső...-csókolta meg gyengéden a magas férfit amikor megérkeztek a legfelső emeletre. -Azért biztos ami biztos, bekukkantok a wc-re....egy pillanat...!
Brian kaján mosollyal nyitott be, remélte hogy üresen találja a helyiséget, de nem így történt. Pont azzal az illetővel találta szemben magát, akire a legkevésbé számított...
Jonathan a mosdónál álldogált és bőszen törölgette a szemeit. Meg sem fordult volna ha Brian nem szólítja meg...
-Ezt nem hiszem el! Micsoda meglepetés!- Brian úgy vigyorgott hogy majdnem kiesett a száján.
-Brian?- fordult felé a férfi és még erősebben törölgette a szemeit.
-Úgy bizony! És mit keres itt őfelsége?
-Ez egy díjátadó és én színész vagyok. De te mit keresel itt?!
-Megbeszélésre jöttünk. Az új klippünkhöz kerestünk egy nőt aki ide beszélte meg a találkát. Jó, nem?
-De. De gondolom nem ide a férfimosdóba...vagy igen? Mert már azon sem lepődnék meg...
-Nem. Ide azért jöttem, mert azt reméltem hogy nem lesz itt senki...
-Én szintúgy.
Jonathan most nézett elöszőr a szemébe. Kék szemei kissé fátyolosak voltak.
-Bántott valaki?!- lépett egészen közel hozzá Brian. Kedve támadt volna magához ölelni, de nem volt benne biztos hogy Jonathan díjazná mivel teljesen józannak tűnt.
-Nem.
-De sirtál...
-Dehogy sírtam! Ugyan már!
-Aranyos vagy hogy így próbálod tagadni, de nem vagyok sem vak, sem hülye! Szóval ki vele, mi a baj?
-Minden, Brian. Minden baj! Nem kaptam meg azt a kurva díjat, pedig a lelkem is beletettem abba a rohadt filmbe! Olyan jeleneteket csináltam meg, amit előtte soha...végig azt hajtogatták hogy ez lesz a legnagyobb...nyilván átvertek...
Ezért képes volt sírva fakadni...ha ezt látták volna azok akik vadállatnak gondolták...
-Ugyan...mi tudod hány díjtól estünk el mert valami nyálas bandát favorizáltak helyettünk?! Biztos vagyok abban hogy akik szeretnek téged, azok nem a díjaid alapján ítélnek meg!
-De annyira bíztam benne! Úgy jöttem el ide, hogy megnyerem! Harminchárom éves vagyok...már nem kapkodnak annyira utánam...
-Dehogyisnem...- Brian végül mégis úgy döntött hogy megérinti, mert vigasztalni úgy tudott a legjobban ha fizikálisan is hatott az illetőre. Ő lepődött meg a legjobban amikor Jonathan a tenyerébe hajtotta az arcát akár egy kisfiú.
-Hiányoztam neked?- suttogta halkan néhány rövid másodperc múlva miközben Brian tenyerébe csókolt.
-Minden pillanatban...- Brian nem túlzott. Eltelt már néhány hónap azóta hogy Jonathan végül elköltözött tőle, de nem telt el úgy nap hogy ne jutott volna legalább egyszer az eszébe.
-Te is hiányoztál nekem. És amit csináltunk...- Jonathan Brian nyakára tapasztotta telt ajkait, majd lassan haladt felfelé egészen az ajkáig. Olyan szenvedéllyel csókolta meg, hogy az alacsony énekes beleremegett.- Tedd meg velem újra! Könyörgöm! Szeretnélek magamban érezni...
-Ne könyörögj nekem!- húzta el a fejét Brian, mert ő meg pont az ellenkezőjére vágyott.- Most nem tudok...menni is alig bírok, nemhogy...szóval nem tehetem. Ne haragudj!
Jonathan egészen megmerevedett a hallottaktól. Az arcára volt írva a csalódottsága...
-Majd' meghalok érte!
-Jonathan...! Mennem kell....!- csak most ugrott be neki hogy szegény Stefan kint várja...
-Ne hagyj így itt, kérlek! Úgy érzem, szétrobbanok!
-Mennem kell...
Jonathan ököllel a mosdó márványszélére ütött. Brian pontosan tudta hogy mi játszódhat le benne, ő is átélte már párszor ezt. Sajnálta, de biztos volt abban hogy hamar lehiggad.
-Brian...-kapta el a karját Stefan amikor kilépett a folyosóra. Legalább olyan hévvel csókolta szájon mint a színész. -Mit csináltál odabent ennyi ideig?! Nélkülem?!
-Bocsáss meg...csak találkoztam valakivel.
-Kivel?!-Stefan gyanakodva fürkészte az arcát.
-Jonathannal.
-Hát ez nem lehet igaz!-a basszusgitáros nem is leplezte hogy mennyire dühös. Brian már jóideje észrevette hogy mennyire fúj Johnny-ra, amennyire vonzónak találta kezdetben, annyira féltékeny lett rá mostanára. A legjobban azt utálta benne ahogy hangoztatta tv-ben, újságban, rádióban hogy mennyire felháborítják amikor a szexuális orientációját boncolgatják amikor ő hetero és az is marad. Ő volt a legboldogabb amikor elköltözött Molky-tól, egyrészt nem kellett tovább kerülgetnie, másrészt vigasztalhatta az apró énekest.- És mit csináltatok? Dugtatok?
-Stef! Légyszi ne beszélj így velem!- Brian még a mutatóujját is felemelte hogy nyomatékot adjon a szavainak.
-Bocs...de tényleg, mit csináltatok?
-Beszélgettünk.
-Semmi csók vagy taperolás?
-Hát...szegény könyörgött hogy dugjam meg, de nem tettem meg.
-Könyörgött....micsoda egy képmutató...beszélek vele, maradj kint!
-Beszélsz vele?!
Brian értetlenül meredt az ajtóra miután Stefan eltűnt mögötte. Nem is nyitott volna be ha nem hallja meg pár perc múlva Jonathan fájdalmas üvöltését.
-Mi a franc folyik itt?!- "robbant" be, de senkit nem talált a mosdóknál, a hangfoszlányok a fülkék felől jöttek.-Stefan, mit csinátok?!- kopogott be az egyetlen bezárt ajtón, bár elég egyértelmű volt a helyzet.
-Menj ki, Brian!- Stefan inkább nyögte neki mint mondta. Jonathan hangját is hallani lehetett, de érteni nem nagyon, Stef nyilván befogta a száját.
-Ne bántsd!
-Nem bántom! Most pedig menj ki, édesem!
Brian szófogadóan eleget tett a kérésnek. Amíg várakozott, azt próbálgatta, hány lépésre kell eltávolodnia az ajtótól ahhoz, hogy ne halljon semmit. Odalent hangos zene támadt, nyilván elkezdődött a party, hirtelen olthatatlan vágyat érzett egy pohár jóféle pezsgő iránt.
Negyed óra elteltével Stefan úgy robbant ki az ajtón mintha erőfeszítésébe telt volna kinyitni. A sliccét húzta felfelé mialatt Brianre kacsintott.
-Mehetünk. Mindent elrendeztem.
-Ezt hogy érted?
-Mindenki megkapta amit akart.
-Egy pillanat...-Brian visszament hogy megnézze milyen állapotban maradt Jonathan. Stefan még neki is nagy volt néha, ha meg méregből esett neki, gyakran az eszméletét is elveszítette...
Jonathan nem veszítette el a tudatát, de elég rosszul festett ahogy a wc előtt térdelt, mintha hányni készülne. Úgy nézett ki mint akit alaposan megrángattak mielőtt megerőszakolták, a ruha lógott rajta, a haja össze vissza volt kócolva.
-Jól vagy?- gugolt le mellé Brian együttérzően.
Jonathan csak megcsóválta a fejét. Remegett mint a nyárfalevél.
-Stefan, gyere segíts!
-Ne aggódj, semmi baja!- jelent meg a basszeros a hátuk mögött.- Legalább valaki alaposan megkefélte. Ezt akarta, nem? És biztosíthatlak hogy minden pillanatát élvezte!
-Legalább használtál valami síkosítót?
-Nem.-Stefan kifejezetten büszke volt magára.
Brian megcsóválta a fejét, majd intett neki hogy segítse fel az "áldozatát". Jonathan nyöszörögve egyenesedett fel, könnye-nyála egybefolyt.
-Miért kellet ezt?!- húzta fel rá óvatosan az alsónadrágját, majd a fekete szövetnaciját. Begombolta a kigombolt inggombokat, megigazította az öltönyt majd a csaphoz sétált.- Kísérd ide légyszi! Finoman.
Stefan lassan indult meg Johnny-val, egy icipicit kezdte sajnálni. Eszébe jutott az ő első ilyen élménye, szinte belehasított a fenekébe a fájdalom...
Molky megnyitotta a vizet, majd maga mosta meg Jonathan arcát. Papírtörlővel szárazra törölte, nagyjából elrendezte a haját majd kinyitotta az ajtót.
-Le fogjuk vinni a kocsihoz, ha bárki bármit kérdez, holt részeg!
-Rendben.
Hát nézték is őket rendesen, néhány kép is készült, de Jonathant csak az érdekelte hogy minnél hamarabb ágyba kerüljön. Stefan támogatta lépésről lépésre, Brian mögöttük lépkedett, amikor elhaladt mellettük az egyik pincér, azért színpadias mozdulattal leemelt egy pohár pezsgőt a tálcáról. Abból már nem csinált ügyet hogy még a parkolóban is a kezében volt...
-Óvatosan fektesd be !-adta ki az újabb parancsot miután kitárta a Chrysler hátsó ajtaját. Stefan megtette majd beszállt a kormány mögé. Brian Jonathan mellett foglalt helyet, lenyelte az utolsó kortyokat, elhajította a poharat majd becsukta az ajtót és engedélyt adott az indulásra.
Kissé megkönnyebbült amikor kiértek a városból. Jonathant félig az ölében tartotta és csak símogatta az arcát, megpróbálta elaltatni hogy addíg se szenvedjen amíg haza nem érnek. Jó tíz perc elteltével sikerrel is járt.
Miután hazaértek, Brian előresietett hogy vizet engedjen a férfinak, Stefan szó nélkül támogatta újra, egyenesen a hálóba vitte, ott lerakta az ágyra. Pillanatok alatt elaludt, de Brian percek múlva felébresztette.
-Engedtem neked vizet...oda tudsz jönni a fürdőbe?
-Azt hiszem, igen....- suttogta Johnny halkan.
-Akkor gyere...- Brian kézenfogta és türelmesen eltotyogott vele a hátsó fürdőszobába, mert csak abban volt kád.- Nagyon fáj a feneked?
-Eléggé, de kibírom....
-Megengeded hogy segítsek levetkőzni?
-Megköszönném....Stefan itt van?
-Nincsen, már hazament.- kezdett bele Molky a vetkőztetésbe. Jonathan már aktívabb volt mint amikor rátalált, ennek szívből örült.
-Fürdessz velem?
Brian egy pillanatra meglepődött, de nem volt kifogása a dolog ellen.
-Szívesen, de akkor az alsónaci marad!
Johnny féloldalasan elmosolyodott.
-Rendben. Nem is akartam semmit. Mára alaposan megkaptam....
-Biztos vagyok abban hogy Stefan is sajnálja a dolgot.
-Nincsen miért sajnálnia. Életem egyik legjobb numerája volt...
Briannek még a szája is tátva maradt annyira ledöbbentették a hallottak, Jonathan gyorsan ki is használta a helyzetet és becsúsztatta a nyelvét az ajkai közé.
-Nem is mondtad hogy mazohista vagy...- szólalt meg Brian amikor elhúzta a fejét hogy levegőt vegyen.- Mert azt azért sejtettem hogy némi szadizmus szorult beléd....
-Nem hinném hogy mazohista lennék...vagy a bánat tudja...a szex jó volt, olyan fájdalmasan jó. Amikor baromira fáj, de mégsem akarod hogy abbahagyja...
-Ismerem ezt az érzést. De az esetek többségében jobban kedvelem a gyengédséget. Lépj ki a nadrágból...
Jonathan lépett egyet oldalra, majd mégegyet, aztán lassan nekiállt az inge kigombolásának. Brian látta hogy ráhagyhatja így a saját ruháitól kezdett megszabadulni. Johnny nem kapkodta el a vetkőzést, fájdalmasan lassan mutatott szépen kidolgozott felsőtestéből egyre többet és többet, mire végre a földre került az inge már Brian is csak alsónadrágban állt előtte.
-Még mindíg gyönyörű vagy...-suttogta mialatt lassan Jonathan izmos hasára csúsztatta kicsi kezét.
-Te pedig iszonyúan szexi....-vonta szorosan magához Johnny és csókolta újra. Olyan erővel szorította magához, mintha össze akarná roppantani.
-Ki fog hülni a vizünk...-pihegte Brian amikor elengedte.
-Majd mi melegen tartjuk!
-Nem Jon, ne haragudj... tényleg nem vagyok jól...az irántad való aggódás elnyomta kicsit az émelygésem, de most inkább...
-Értettem és ne haragudj! Ígérem jófiú leszek!
-Akkor űlj be a kádba!
-Máris!
Jonathan nagyon lassan foglalt helyet a fürdőkádban, amikor végre teljesen letette a fenekét, megkönnyebbülve hajtotta hátra, a kádperemre a fejét.
-Jajj Brian... ez borzasztó!
-Jobb lesz, ne félj!- csusszant be Molky is a kellemesen meleg vízbe. -Ahogy a szex is... ki vele szépségem, hogy vagy mostanság? Van barátnőd vagy esetleg barátod?
Jonathan elfintorodott.
-Tudod hogy van ez... mindíg van valaki.... de pasim nincsen. Mégsem mehetek oda a látványtervezőhöz hogy figyu, nem vagy meleg véletlenül? Viszont olvastam a témáról, és megnéztem egy csomó filmet...
-Igazán?!- vonta fel a szemöldökét Brian mosolyogva.
-Igen. Ígérd meg hogy megmutathatom mit tanultam!- Jonathan megcirógatta Brian arcát.
-Nagyon de nagyon kecsegtető ajánlat! Megígérem hogy holnap ha minden rendben lesz, rászánok néhány percet!
-Néhány percet...ez jó...
-De csak akkor ha nem iszol előtte!
-Mostanában nem iszom.
-Szuper! Most pedig magadra hagylak és megágyazok neked, mosakodj meg és utána gyere !
-Jó.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
