A szürke ötven árnyalata

Hallottam az őrületről a trilógia körül, és mikor már a barátnőm is ajánlotta, nem bírtam ellenállni, beszereztem a könyveket. Kicsit furcsa volt, hogy egy ilyen témájú könyvet a felnőtt-Twilightként jellemeznek, de ez csak megerősített az elhatározásban, hogy ezt el kell olvasnom.

A történet: Anastasia Steele élete megpecsételődik, amikor a megbetegedett barátnője helyett megy el interjút készíteni a szupergazdag és übertitokzatos Christian Greyhez, akihez már első látásra vonzódni kezd – jobban, mint bárki máshoz az eddigi életének cirka huszonegy évében –, de szerencsére (vagy épp ellenkezőleg?) Christiannek is megtetszik Ana. Azonban nem alakul minden tökéletesen, Christiannek ugyanis van egy titka, amibe csak akkor avatná be jobban Anát, ha a lány aláír egy bizalmas szerződést. És a férfi mindent megtesz azért, hogy Ana megtegye ezt...

Szóval a téma: BDSM plusz romantika, Christian teljesen tökéletes férfi lenne, ha nem lenne saját bevallása szerint „fifty shades of fucked-up”, ami talán nem felel meg Anának, aki még a mezei szexben sem épp a legtapasztaltabb. De a lánynak erős a kíváncsisága, Christian pedig túlságosan csábító, így egy ördögi körben vannak.

Igazából nem igazán tudom, melyik kötetben mi is történt pontosan, mert egyszerre olvastam végig, az viszont biztos, hogy az első kötet nagyon rossz helyen ér véget, tehát érdemes beszerezni mindegyiket, legyenek csak kéznél, különben az ember hoppon marad. De a cselekményről amúgy sem akartam többet elárulni, mint amennyit elmondtam már, így maradnak a karakterek.

Ana szemszögéből látjuk a történetet egyes szám első személyben, aki egy ártatlan, naiv, de viszonylag erős akaratú lány, tehát nem igazán felel meg egy átlagos szubmisszívnek, ami nem is baj, mert szerettem, amikor ellenkezett, és próbálta megváltoztatni Christiant. Ugyanakkor sokszor volt, hogy legszívesebben fejbe vágtam volna, mert Ana pontosan az a karakter, akinél a naivság már átmegy hülyeségbe is, tehát bőven idegesítő tud lenni.

Christian adja a történetnek a csáberejét. Próbáltam győzködni magam, hogy nekem ez nem tetszik, hogy sosem csinálnék ilyet, de Ana szemszögén keresztül egy olyan tökéletes pasit kapunk, akinek a való életben nem igazán lehetne ellenállni. Christian azon kívül, hogy szuperhelyes pofival és tökéletes testtel rendelkezik, olyan gazdag, hogy bármit megvehet, amit csak akar (tud is ajándékokat venni, csak néztem, mikkel lepi meg Anát), és megszerez mindent, amit pénzen nem lehet megvenni. Ez azt is jelenti, hogy akaratos és zsarnokoskodó, ugyanakkor édes és elbűvölő. Parancsolgató és idegesítően túlvédelmező, de vicces és érzékeny. Bizalmatlan és önfejű, viszont törődik az emberekkel, képes beszélni az érzéseiről, ráadásul egy picikét gondolatolvasó is. Magabiztos, aztán bizonytalan, egyszer komoly, máskor kisfiús. Valahogy összeáll belőle olyasvalaki, aki olyan tökéletlenül tökéletes, ahogy van, mégis annyira elveszett, hogy Anával együtt meg akartam menteni. Pluszban még el is tudtam hinni, hogy létezik.

Talán az írásmódban van valami, ami megfogott, mert az agyam tudja, hogy Christian és Ana kapcsolata nem igazán egészséges – nem a BDSM-ről beszélek –, mégsem érdekelt, szurkoltam nekik. Mivel erotikus regényekről van szó rengeteg szeretkezés és szex van benne, de nem tűnik mindig annyira töménynek, mert sok humoros és kedves rész is akad, amik szépen átmenetet képeznek az egyes aktusok között. Viszont a szex nem csak szex, előtte vagy utána mindig megtudunk valami újat Christianről, az írónő felfedtet vele egy-egy újabb árnyalatot, egy picike adalékot a múltjából, amitől csak még jobban lehet szeretni a rejtélyes főhősünket.

Fogalmam sincs, milyen besorolású ez a sorozat, én erotikus-romantikus regénynek mondanám, így mint ilyen, nem is szólom le a túlzásokat és kisebb kliséket, amik a romantikus regények sajátjai, azt viszont megemlítem, hogy az izgalmasabb cselekményszálak elég elnagyoltak, ami nagyon bántam olvasáskor, ahogy azt is, hogy nem telik el elég idő ahhoz, hogy az egész hihetőbbnek tűnjön. Bár az egyes részek drámaisága talán ellensúlyozza mindezt, ugyanis drámaiságból nincs hiány kezdve az első rész végétől a harmadik rész végéig, amik kissé összefacsarták a szívemet.

Igazából nem tudom. Szerettem a könyveket azt hiszem, mégis úgy érzem, nem lett volna szabad szeretnem őket. A Twilight hasonlatot nem nagyon értem most sem, hacsak annyiban nem, hogy mindent elsöprő, erősen társfüggő, mindent félrerúgó szerelemről van szó mindkettőben. Na, és mindkettőt egy picit feljebb értékelték, mint megérdemelnék.

Aki nem tud, angolul az se aggódjon, az Ulpius már lecsapott a fordítási jogokra, és azt hallottam, film is készül belőle (ami biztosan tizennyolc karikás lesz).

Amit szerettem: CHRISTIANT; hogy Ana sokszor Fiftynek nevezi; az e-mailjeiket különösen imádtam, jó sokat váltanak; a gyerek Christiant; Charlie Tangót.

Nem szerettem: Christian valóságos zaklató, túlságosan féltékeny, mániákus, bizalmatlan és megszállott, az írónő mégis elérte, hogy sokszor kedvesnek lássam a kapcsolatukat Anával. Határozottan nem egészséges! Mégis...