VIII. Henrik

Amikor trónra lépett, egy csapással akart magának népszerűséget szerezni és ezért apjának két leggyűlöletesebb tisztviselőjét (adókezelőit) felakasztatta. Aztán egyrészt hajlamból, másrészt a hatalmas Franciaország iránt táplált ellenszenvből, a II. Gyula pápától kapott diszpenzáció alapján, nőül vette korán elhunyt bátyjának özvegyét, Katalin spanyol hercegnőt (1509. június 7.).
 

 (Aragóniai Katalin)

Ugyanekkor szakított apjának elzárkózó külpolitikájával is, és hogy az angol befolyást a kontinens hatalmi mérlegében megint éreztesse, I. Miksa császárral és II. Gyula pápával XII. Lajos francia király ellen csatába vonult. A hadi szerencse csakugyan rámosolygott: a franciákat a spanyolokkal szövetségben Guingegate táján (az u. n sarkantyúcsatában) 1513. augusztus 17-én megfutamította. És míg a kontinensen ez történt, addig Aragóniai Katalin királyné a franciák által fellázított skótok ellen szervezte az ellenállást, akik azután Floddennél vereséget szenvedtek.

Anyagi haszonnal azonban e hadjáratok nem jártak és Henrik, mihelyt felismerte szövetségeseinek önző terveit, kilépett a cambray-i szövetségből, békét kötött XII. Lajos királlyal, és húgát, Máriát, nőül adta hozzá. Lajos utódjával, I. Ferenc királlyal Spanyolország ellen irányuló szövetséget kötött. Végül pedig Skóciával kötött méltányos békét. Egy ideig a fiatal és nagyravágyó angol király fontos posztot foglalt el az akkori politikai életben és néhány évig testi-lelki barátja maradt I. Ferenc királynak. Amikor a német trónért való versengésben I. (V.) Károllyal szemben mindketten kudarcot vallottak, a közös balsiker barátságukat még jobban elmélyítette.

Nemsokára azonban Henrik új kegyence, Thomas Wolsey érsek és kancellár, aki szerelmi kalandok és közös tanulmányok révén hízelegte be magát a király kegyébe, új mederbe terelte az angol politikát. A király egy idő után unni kezdte a nála idősebb, hitbuzgó, sokat ájtatoskodó királynét. Henrik akkoriban Boleyn Anna udvarhölgynek udvarolt. Ez a kapcsolat a király és felesége közötti ellentétet még inkább növelte és végül Henrik a válás tervét pendítette meg, amelynek azután rabja lett.

A válás tervének egyébiránt a politikai helyzet is kedvezett. VII. Kelemen pápa szövetségese volt Henriknek Károllyal szemben és Wolsey biztosra vette, hogy a pápa, tekintettel a teológiai, de még inkább a Katalin első házasságára vonatkozó, kényes természetű indokra, fel fogja bontani a házasságot. És eleinte csakugyan siker kecsegtette Henriket: a pápa Campeggi és Wolsey bíbornokra bízta a per tanulmányozását. Bár az 1529. június 28-án Blackfriarsban megtartott tárgyalás eredménytelen maradt (Katalin nem akart kolostorba vonulni), Henrik még erősen bízott Wolsey ígéretében. De reményei gyorsan tünedeztek: a Károly által Róma elfoglalására küldött zsoldos hadak még a pápát is elfogták, aki azután kibékült a császárral.

( Morus Tamás)

Morus Tamás vette át a hivatalát, s a király, aki nem régen a Luther Mártonnal folytatott teológiai vitájában kiérdemelte a Defensor fidei címet, a parlamenttel együtt a papságra súlyos adót vetett ki, házasságát, a parlament helybenhagyó határozatára támaszkodva, önhatalmúlag feloldotta, a pápának az angol egyház fölötti hatalmát megszüntette és a szupremáciát magára ruháztatta (1531). Egyúttal kimondatta a parlamenttel, hogy a vallási dogmák értelmezése, nemkülönben a liturgia szabályozása őt illetik meg, mint az új anglikán egyház fejét. A határozat értelmében azután lefoglalt egy csomó egyházi birtokot, kifosztott több kolostort, véget vetett az annátáknak és pallium-pénznek, a katolikus dogmákat azonban egyelőre nem bántotta.

Anglia Róma-ellenes közvéleménye kedvezett egy önálló, nemzeti keresztény egyház alapításának; a préda reményében pedig mindenre kész parlament helyben hagyta a király rendelkezéseit, a Wolsey sorsán megdöbbent papság pedig csekély kivétellel nem mert ősi hite mellett síkra szállni.

 
(Boleyn Anna, a második feleség)

Ezek után Henrik 1532. november 14-én feleségül vette Boleyn Annát és a Cranmer érsekprímás elnöklete alatt egybegyűlt egyházi bizottság által is szentesítette első házasságának felbontását. Boleyn Annától Henriknek (1533. szeptember 7.) leánygyermeke született, a későbbi I. Erzsébet királynő. Ugyanabban az időben az üldözés elől Angliába menekült német reformátorok és Luther és Melanchton tanácsait követő Cranmer a 10 cikket dolgozta ki, melyből az első öt teljesen megegyezett az ágostai hitvallás tanaival; Cromwell kancellár pedig a smalkaldi protestáns szövetséggel folytatott alkudozásokat.

(Thomas Cromwell)

Az 1534. évi parlament véglegesen megszüntette a pápai hatalom jövedelemforrásait és Henriket ruházta fel az egyházi jövedelmek, birtokok és az egyházi törvénykezés jogával, úgyszintén azzal a joggal, hogy az egyházat reformálhassa és az eretnekeket üldözhesse. E határozat értelmében Henrik 1536 tavaszán elindította a katolikusok üldözését, számos kisebb kolostort bezáratott és a barátokat elűzette. Ez az új rendszer azonban sehogyan sem tetszett Anglia északi hegyvidékein lakó, hitbuzgó lakosságnak, mely kedvelt kolostorai érdekében fegyvert fogott és a kegyelem zarándokútját indította Henrik és különösen Cromwell ellen. Henrik leverte ugyan a zarándokokat, de mégis tanúságot vont a felkelésből: felhagyott a katolikusok elleni üldözéssel, szakított a merev protestáns szemponttal és a protestáns érzelmű püspökök helyett Gardiner, Lee és Stockesley püspököket gyűjtötte maga köré, akik még mindig azt remélték, hogy lehetséges az anglikán egyházat a kúriával kibékíteni. Az ő tanácsuk alapján fogadta el a parlament (1539) a 6 véres cikket, melyeknek immár a buzgó protestánsok és a lollardok estek áldozatul.

A protestáns áramlat megakadása Boleyn Anna sorsára is végzetes volt, akit férje alaptalan vádak alapján (1536. május 19.) lefejeztetett. Egy nappal később Henrik feltűnő sietséggel vette feleségül Jane Seymourt, aki azután – szerencséjére – 1537. október 12-én fiút szült, Edward trónörököst, és talán még nagyobb szerencséjére a gyermekágyban meghalt.

(Jane Seymour, a harmadik)

A parlament ekkor Boleyn Anna gyermekét, Erzsébetet törvénytelen származásúnak mondta ki és Edwardot nyilvánította egyedüli törvényes trónörökösnek. Akik a határozat ellen tiltakozni mertek, azokat a király kivégeztette.

A trónörökös megszületése erősítette Henrik trónját, s ő ennek tudatában új hadjáratot indított 1538-ban a kolostorok és a papi birtokok ellen Ez az eljárás arra bírta III. Pál pápát, hogy Henriket újra egyházi átokkal sújtsa. Ennek nem volt egyelőre más foganatja, minthogy Henrik újra és határozottan a protestáns irányhoz szegődött, s ennek a fordulatnak negyedik házassága állt a hátterében. Már egy hónappal Jane Seymour halála után könyörgött a titkos tanács királyának, hogy válasszon új feleséget; Henrik pedig nemsokára ezeknek kérelmeknek (és hajlamának) eleget is tett.

(Cleve-i Anna, Hans Holbein portréja)

Amúgy is szerelmes volt Cleve-i Anna ifj. Hans Holbein által készített képébe, és politikai okokból Cromwell is sürgette a német protestáns hercegnővel való eljegyzését. Úgy látszott, hogy az angol hitújítás megint a német protestantizmus kerékvágásába terelődik. Csakhogy a szeszélyes Henrik új nejét nem találta elég vonzónak és néhány hónap múlva visszaküldte szüleihez; egyúttal pedig Cromwell-t, akit ezért az egészért felelősnek tartott, ellenfeleinek és vetélytársainak örömére kivégeztette.

Henrik most a katolikus párt emberei, a Norfolkok és Howardok felé fordult és immár ebből a körből szemelte ki ötödik nejét, Howard Katalint (1540. augusztus 8.).

(Howard Katalin, a hűtlen)

Környezetére hallgatva, megújította a 6 véres cikket és újra meggyújtotta a smithfieldi máglyákat. Családi boldogsága azonban ebben az esetben sem volt tartós. Cranmer leveléből csakhamar tudomást szerzett Katalin szeretőjéről, s a hűtlen asszonyt lefejeztette. (1542. február 13.). A csalódás újra a protestáns párt karjaiba hajtotta és ennek megfelelően (1543. július 12.) a protestáns Parr Katalint vette nőül (Latimer lord özvegyét), aki az immár betegeskedő és gyanakvó király aggodalmait és gyanúját el tudta oszlatni.

( Parr Katalin)

Élete alkonyán Henrik még kétszer viselt hadat. V. Jakab királyt (akit eredménytelenül próbált arra rávenni, hogy Skóciában is elterjessze a reformációt), legyőzte. Jakab hirtelen halála után pedig azon tervén fáradozott, hogy annak leányát, Stuart Máriát saját fiával eljegyezze; az angol és skót korona tervezett egyesítése azonban nem sikerült. – 1544-ben Henrik a világ csodálkozására régi ellenségének, V. Károlynak békejobbot nyújtott, I. Ferenc (addigi barátja) ellen pedig háborút indított. Az angolok azonban mindössze Boulogne-t foglalták el. Miután Károly, aki sehogy sem tudta a makacs Henriket közös hadjáratra rávenni, Ferenc királlyal megint kibékült, Henrik is kénytelen volt példáját követni (1546 júniusa)

Forrás: WIKIPEDIA