Defekt

2. rész

Írta: Jade
Párosítás: Jonathan Rhys Meyers/ Brian Molko (Placebo)

Brian magára maradt a fürdőszobában, mert Jonathan szinte repült, hogy felvegye hogy aztán édesen "csicseregjen" negyed órán keresztül. Hiába hangzott el párszor a "nagyon szeretlek", a "sajnálom", azért jócskán megelőzte. Johnny szánta-bánta bűnét... Brian pedig nem igazán értette.

-A barátnőd volt? - lépett egy törölközővel a derekán a konyhába, miután Jonathan lebonyolította a beszélgetést.
-Igen.
-És mit akart?

Brian ezt úgy kérdezte meg, mintha Johnny legalábbis hozzá tartozna.

-Engem. Megkérdezte, hogy hol a picsában vagyok már...
-Azt hitte, nővel...
-Pontosan. De azt egyből észrevette, hogy be vagyok állítva... Olyankor jobban szeretem mint általában...
-Furi. És? Mi lesz most?
-Eljön értem.
-Ide?!
-Igen. Hoz ruhát is... Azt mondtam neki, hogy egy jó barátom, aki te vagy, felajánlotta a vendégszobáját, hogy ne lerókázva kelljen hazamennem.
-Akkor talán normalizáljuk a környezetünket... - sietett a hálóba Brian, hogy felöltözzön, megigazítsa az ágyneműt és eltüntesse az óvszert meg a tubust. Nem gondolta volna, hogy házkutatás lesz, de sosem lehetett tudni... Került ő már hajmeresztő helyzetekbe. Ha valamit megtanult, az az, hogy mindig mindenre fel kell készülni.

Jonathan is felvette az alsónadrágját, majd elcsent egy szálat Brian cigarettájából és meggyújtotta. Fáradt volt, álmos és egy kicsit nyűgös is, csak figyelte a sűrű füstfelhő mögül ahogy Brian jobbra-balra cikázott körülötte.

-Itt vannak a ruháid... - pakolt le egy fekete szemeteszsákot elé a házigazda amikor végre ő is végzett. – A nadrágod zsebébe beledugtam a telefonszámomat... Ha hazaérsz, helyezd biztonságba!
-Kösz. Majd felhívlak....
-Ajánlom!

Kínos csend telepedett közéjük, Jonathan csak bambult, Brian megpróbálta elképzelni, vajon hogy nézhet ki a barátnője. Magas, szőke szépséget képzelt el mellé, ehhez képest egy alacsony barna lány csengetett be hozzá jó tíz perc múlva.

-Te jöttél Jonathanért, ugye? - tárta ki neki az ajtót mosolyogva Brian.
-Tegeződünk? Mióta? Hol van?! - "rontott" be a lány, szemei azonnal végigpásztázták az előszobát...
-Jöjjön csak be... - váltott hangnemet a házigazda. - A nevem Brian, egyébként...
-Cassy... - vetette oda neki félvállról a késői látogató.
-A konyhában álldogál...

Cassy elkopogott a konyháig. Még magassarkúban sem volt sokkal magasabb Briannél, az orrát mindenesetre magasan hordta.

-Cassy...drágám! - ugrott elé Jonathan amikor meglátta,de Cassy nem azonnal a karjaiba sietett, előszőr még bekukkantott a nappaliba...
-Vannak itt lányok is?! - állt meg végre a konyha közepén.
-Nincsenek. Nyugodjon meg, egyetlen nő sincs a házban.
-Részeg vagy...! - lépett végül a barátjához, aki hülyén vigyorogva ölelte magához. Nem festettek valami jól és amikor smárolni kezdtek, Brian inkább elfordította a fejét.
-Hozott neki ruhákat? - szakította félbe az "elevenen felfalási kísérletet", amikor a cuppogás már kezdte zavarni.
-Igen. A kocsiban vannak, mindjárt behozom a táskát!
Jonathan kapott egy nagyon furcsa arckifejezést Briantől amikor újra kettesben maradtak néhány pillanatig...
-Hány éves?
-Húszonkettő.
-Értem.
-Van egy kis probléma... Nem vagyok biztos abban hogy, le fogok tudni ülni...

Brian szélesen elvigyorodott, bár ez nem volt azért annyira vicces... De az az arc, ahogy Johnny ezt közölte vele...

-Hát...találj ki valamit. Fenékre estél vagy ilyesmi. Elég részeg vagy hozzá...
-Hát igen...néha előfordul. Á, Cassy! - váltott hangnemet Johnny amikor a lány megjelent ismét egy sötétkék sporttáskával.
-Tessék. A kedvenc melegítőnadrágod és egy póló...siess, jó?
-Jó.

Jonathan a konyha közepén öltözött fel. Brian vágyakozva figyelte és érezte hogy ezzel nincs egyedül...Cassy pont az a fajta lány volt akit mindig messze elkerült. Az a tipikus jóhelyre született kis tyúk, aki születése óta élvezi az anyuci és apuci által megteremtett luxust és azt hiszi, mindenki seggreesik tőle. Az ilyenek általában vadásztak a színészekre vagy a zenészekre, de ő már megtanulta kezelni őket... Johnny ezek szerint még nem. Vagy esetleg tényleg szerelmes volt...

-Hát Brian...köszönök mindent - Jonathan kihangsúlyozta a "mindent", mialatt a kezét nyújtotta miután felöltözött és belegyömöszölte a zsákot a táskába.  Brian megrázta, bár szíve szerint inkább egy csókkal búcsúzott volna... Cassy odavetett egy halk köszönést de rá már nem is figyelt, ahogy a lány se rá.

Nem kísérte ki őket mert még mindig szakadt az eső, csak az ablakból figyelte, miként szállnak be a hajó méretű Audiba... Cassy előre, Jon hátra. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, leoltotta a villanyokat és elment aludni. Volt mit kipihennie...

Stefan ébresztette másnap "reggel". Neki is jó éjszakája lehetett mert szélesen vigyorgott amikor végre bebocsájtást nyert.

-Brian...szia! Nem lenne kedved esetleg visszaköltözni a belvárosba? Majdnem háromnegyed óra kellett ahhoz hogy ideérjek!
-Nem - vágta be az ajtót Brian lazán, majd az esti pizzáért indult a hűtőhöz. -Pizzát?
-Jöhet! - foglalt helyet Stefan az asztalnál. - Egyébként szép ez a ház...csak baromi rossz helyen van.
-Arra gondoltam, játszhatnánk a My sweet prince-t újra. A rajongók szeretik rá felgyújtani egymás haját....
-Azt hittem...
-Jó kis dal... - indította el a mikrót Brian, majd tányérokat vett elő és szerényen megterített.
-Van valami bajod? - ráncolta össze a homlokát Stefi.
-Nincs. Drága Stefanom, mi lenne? - vigyorodott el Brian.
-Édes kis Brian, nálad sosem lehet tudni... Vagy túl jó éjszakád volt, vagy baromi rossz...
-Túl jól ismersz...ami azt illeti, mozgalmas éjszakám volt... Találgass!

Stefan minden pasit felsorolt, aki csak eszébe jutott és akit látott a bulin, már a pizzát is megették de mégcsak a megoldás közelébe sem került...Brian nagyon élvezte ahogy egyre türelmetlenebbül sorolgatta a képtelenebbnél képtelenebb alanyokat, de egy pontnál úgy érezte, sosem találja ki.

-Russell Brand?! Ugyan, Stef...olyan messze jársz hogy inkább segítek. Királyi bánásmódban részesültem...
-Királyi...? Ki a király?!
-Na, ki? - Brian rácsücsörített hátha ezzel rávezeti...
-Na ne! Ne mondd hogy lefeküdtél Henrikkel!

A fekete hajú énekes büszkén mosolyogva szedte össze a tányérokat, hagyott egy kis időt a basszusgitárosnak hogy megeméssze a hallottakat.

-De...hogyan?!
-Részletezzem?!
-Úgy értem, hol szedted össze?
-Az út szélén.
-Na ne szívass!
-Komolyan. Le volt robbanva a limója.
-Hát ez... - Stefan vigyorogva csóválta meg a fejét. - Szóval a pletyka mégis igaz.
-Melyik?
-Hogy meleg.
-Nem! Nem meleg.Csak lefeküdt velem, de ő is az a fajta akinek két picsája van...egy feszes és egy hisztis. Találkoztam a kiscsajjal, hát nem érdemli meg Jonathant. De ő tudja.
-Csak nem zúgtál bele?!
-Nem hát! - fordult el Brian a mosogató felé hogy Stef meg ne lássa rajta, hogy füllent. Sajnos gyakran megesett vele hogy minimális ismerettség után túlságosan megkedvelt embereket és így érzett Johnny iránt is. Bele tudott volna szeretni, ha több időt töltenek együtt...
-Nem is lenne célszerű...pláne ha tényleg hetero. Egy jó numera és ennyi... Te mázlista!
-Igen. Nos, mit csinálunk ma?
-Gondoltam, elmegyünk vásárolni. Ruhákat...
-Az jó. Nekem is kéne néhány új nadrág.

Három nap múlva Brian visszaadta a bérház kulcsait és kiköltözött. Jött egy nagyon jó lehetőség amit nem hagyhatott ki a banda és ami miatt Franciaországba kellett utazniuk, így feleslegessé vált hogy fizesse... Jonathan nem jelentkezett, talán jobb is volt a lelkének hogy nem kellett tovább kerülgetnie azt a bizonyos ágyat, nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy ki tudja verni a fejéből a telt ajkú színészt...

-Mit csinálsz? - érkezett meg Stefan a zuhany alól. Közös szobában laktak Briannel mint általában mindig ha el akarták képeszteni a személyzetet, most szimplán megszokásból tették mert ebben a szállodában már ismerték őket.
-Semmit... Csak a fórumot olvasom - Brian egy laptoppal foglalatoskodott, amikor megpillantotta a zenésztársát, úgy fordult hogy Stefan még véletlenül se lássa a kijelzőt.
-Lefogadom, hogy félmeztelen pasikat mustrálgatsz! - dobta le mellé magát a hórihorgas basszusgitáros.
-Ez... tévedés.
-Akkor pucér pasikat mustrálgatsz.
-Nem. Én...

Stefan egy váratlan mozdulattal maga felé fordította a számítógépet és némiképpen csalódottan állapította meg, hogy Jonathan vigyorgott rá és nagyon is volt rajta ruha.

-Brian... - zárta be a megnyitott oldalt. - Felejtsd el! Soha nem akartam így fogalmazni,de leszarja a fejedet. Kijózanodott, hányingere van az egész dologtól, szeretné ha mégcsak nem is emlékezne rá nemhogy megkeressen azok után! Már rég megbánta...
-Igen, nyilván igazad van... Igazad van... - suttogta Brian, majd megcsókolta Stefant hogy aztán a karjaiba bújjon...

A sajtótájékoztatók jól sikerültek, hála a sűrű programnak amit a menedzserük szervezett nekik, Briannek ideje sem volt szomorkodni. Egyik népszerűsítési buli követte a másikat, egyik bevállalós pasi jött a másik után, lassan de biztosan Jonathan emléke kezdett a múlt homályába veszni Stefan legnagyobb örömére.

Az egyik ilyen összeröffenés viszont nem várt fordulatot hozott... Éppen az egyik puccos klubból igyekeztek kifelé amikor Brian megpillantotta Cassy-t a női mosdó előtt....