Defekt

3. rész

Írta: Jade
Párosítás: Jonathan Rhys Meyers/ Brian Molko (Placebo)

 

- Várjunk még egy pár percet... - kapta el Stefan pulcsiját.
- Mire? Már megjött a taxi is...
- Akkor majd elmegy!

Stefan kelletlenül húzódott félre az útból hogy mások ki tudjanak menni.

- El kell mennem wc-re.
- Menjek én is? - csillant fel a basszusgitáros szeme, de alacsony barátja ismét lelombozta.
-Most ne, Stefi.

Brian lendületes léptekkel indult meg a mosdó irányába, itt szerencsére nem egymás mellett voltak a wc-k így nem kellett a hercegkisasszony mellett elsasszéznia. Biztos volt abban, hogy ha Cassy a barátját várja, akkor Jonathannak még a mosdóban kell lennie.

Legnagyobb csalódottságára sokféle férfiba belebotlott odabent, de akit keresett, az nem volt ott. Vagy be se jött, vagy kiszökött az ablakon...
Cassy még mindíg ott állt ahol eddig, csak most már nem volt egyedül, még két hozzá hasonló forma leány vihogott körülötte. Brian szívesebben bevállalt volna egy meztelen fotózást, mint azt, hogy odalépjen hozzájuk, de ha látni akarta Johnnyt, meg kellett tennie.

- Cassy... - szólította meg, miután lehajtott fejjel átsétált a klub másik végébe. Stefant látta fél szemmel, már ő sem volt egyedül...
- Ismerjük egymást? - fordult felé a lány. Annyi csillámpor volt a dekoltázsára kenve, hogy Briannek még percekig káprázott a szeme.
- Látásból. Egyszer találkoztunk...

A két másik lány összesúgott a hátuk mögött. Brian hallotta hogy róla van szó, és érezte hogy a fenekét mustrálgatják...

- Mikor is?
- Nem érdekes....
- Dehogyisnem! Nem szeretek férfiakat elfelejteni...és mit csináltunk?
- Váltottunk pár szót.
- Brian Molko, ugye? - jött a háttérből egy kérdés, olyan sipító hangon hogy az énekes anélkül tudta ki szólította meg, hogy hátranézett volna.
- Olyasmi.

Cassy érdeklődve fülelt, próbálta beazonosítani. Részeg volt, és talán némi tudatmódosítót is magához vett... Nehéz volt elhinni hogy Jonathan tényleg vele jár...

- Imádom a zenédet! - újabb sipítás.
- Ez nagyon kedves... Cassy, hol van a pasid? - Brian már tojt arra, hogy magázódniuk kellett volna, elkapta a "nyomulós rajongó a láthatáron" pánikroham. Egyetlen szóra várt, de nem egészen arra ami válaszként érkezett.
- Melyik?!

A három lány egyszerre nevetett fel, mintha az évszázad vicce hangzott volna fel. Brian is megpróbált elmosolyodni, de csak egy fintorra futotta.

- Melyik van itt?
- Melyik is... Dave. Azt hiszem. De ha akarod, leléptetem...

Micsoda elégtétel lett volna lefektetni ezt a hülye tyúkot... De nem volt hozzá gusztusa.

- Hol van Jonathan?!

A levegő hirtelen megfagyott körülöttük, Cassy halálra rémült... Talán nem gondolta volna, hogy lebukik Párizsban, hogy bárki is felteszi itt neki ezt a kérdést...

- Mi közöd hozzá?! - próbát védekezni egy kis támadással, de Brian már kezdett üzemi hőfokon pörögni, ilyenkor már nem kellett félteni.
- Van egy közös vonásunk, angyalom... Sosem találnád ki hogy mi az, de ha nem árulod el hogy merre találom, esküszöm hogy elmondom neki hogy itt játszod a nagyvilági nőt.

A barátnők sem mertek már vihogni, csak figyeltek ki a fejükből. Egyik sem lehetett több húsznál, agyilag meg tizenötnél...

- Londonban van.
- Á, tényleg?!
- Igen. Balesete volt, ezért nem tudott....
- Hülye picsa... - vetette oda neki Brian és már mutatta is neki a hátát. Nem kívánta tovább nézni és hallgatni, mélyen felháborította, hogy ahelyett hogy gondját viselné Jonathannak, itt veri a seggét.
Stefan hűségesen várt rá mint mindíg. Hűségesen, de elég türelmetlenül, gitáros létére már a zene ütemére dobolt a saját combján.

- Na végre! Lepattintott?
- Kicsoda?
- A kiscsaj. Az a puccos, akivel dumáltál.
- Ugyan már... A duma enyhe kifejezés... Egy cserepes virággal is jobban el tudok beszélgetni. Maradjunk annyiban, hogy kihúztam belőle némi információt. És a barátnői, jézusom! Feljelenthetném őket szexuális zaklatásért!
- Megfogták a fenekedet?
- A hangjuk baxta a fülemet...
- Milyen infókat húztál ki? Sminktrükköket cseréltetek?
- Tudod mit, Stef? Inkább fogjunk taxit!

Brian, amint visszaértek a szállodába, rögtön felcsatlakozott a világhálóra, hogy megtudjon valamit Jonathan balesetéről. Csak annyit sikerült kiderítenie, hogy Johnny állítólag enyhén ittas állapotban nekiment egy álló terepjárónak, de olyan szerencsétlenül, hogy beütötte a fejét és még a homloka is felszakadt... Ezen mosolyognia kellett. Sajnálta, de meg is könnyebbült, sokkal súlyosabbat képzelt el.

A cikk alatt talált hozzászólásokat, valaki feltett egy csomó elérhetőséget, amik állítólag Jonathanhoz tartoztak így vagy úgy. Volt ott e-mail cím, telefonszám, facebook oldal... Brian szorgalmasan lejegyzetelte mindet, miközben magát szidta, amiért nem kérte el a számát Cassytől, de legalább volt egy kicsi esélye arra hogy most megtalálja...

Stefan gyorsan kidőlt, így attól nem kellett tartania hogy lecseszi vagy jó szokása szerint megpróbálja lebeszélni. A fél éjszaka a rendelkezésére állt, hogy valami olyat találjon ki, amiről csak az igazi Johnny tud, és nem ír vissza neki valami "ál" Johnny... Egy ötlete volt, de azt már mégsem írhatta hogy

"Emlékszel mekkorát dugtunk a zuhany alatt...?  Brian"

" Szia kis defektes Jack Daniels-em! Van még kedved lopott biciklit tologatni? Na ki vagyok?"

Ez maradt, ezt küldte el mindenhová. Ebből rá kellett jönnie, hogy ki írt neki, hacsak nem ütötte be tényleg nagyon a fejét...

Miután kikapcsolta a gépet, lefeküdt aludni de nehezen jött álom a szemére. Alig szunnyadt el, máris érkezett egy válasz a telefonjára:

" Egy hülye barom, aki nem tud aludni"

Volt benne igazság, de nem ez volt a helyes megfejtés. Elkezdett egy kedves választ írni, hasonló hangvételben, de félúton meggondolta magát és inkább nem szentelt több figyelmet ennek a számnak... Azért az arcát megnézte volna annak, akit ezzel az üzivel ébresztett fel.

Másnap első dolga volt megnézni az üzeneteit, de nem érkezett semmi olyan, amilyet várt, viszont kilátásba került hogy visszamennek Londonba, ennek örült mert egyébként sem akart két napnál többet még Párizsban tölteni... Alig várta, hogy Stefan felébredjen és megbeszélje vele a visszautazás lehetőségét.

Stefan végül nem magától ébredt fel, Brian a hátára ült, és alaposan megcsiklandozta az oldalát. Ennek általában szex lett a folytatása, de most kivételesen beszélgetni vágyott a magas férfival. Az volt a szerencséje, hogy Stefan képtelen volt komolyan megharagudni rá.

- Stefan, haza szeretnék menni. Steve írt hogy már nagyon várnak a rajongók, és a klub szervezne nekik egy ajándékkoncit... Csak egy bólintást és egy időpontot várnak.
- Azt hittem, kedveled ezt a várost...
- Kedvelem is. De Londont jobban.
- Az esős, komor, szürke Londont? A múltkor még azt mondtad...

Brian mobilja megint jelzett, olyan lendülettel kapta fel a tulajdonosa, hogy majdnem lelökött minden mást az éjjeliszekrényről.

"Valaki aki szeretné hogy megmossam a hátát?"

Ez már reménykedésre adott okot, Brian kapkodva írt egy gyors választ.

"Melyik a kedvenc parfümöd?"

Fél percnyi szünet...

"A Diesel"

Az énekes éppen próbálta összerakni a dolgokat amikor újabb üzenet érkezett.

"De a Hugo Boss se rossz  :)"

Brian szíve akkorát dobbant, hogy biztos volt abban, hogy Stefan is meghallotta... Végre megvolt Johnny! Gyorsan elmentette a tele-
fonszámot, és még hevesebb győzködésbe kezdett.

- Stef, mennünk kell! Nem hagyhatjuk cserben azokat akikből élünk! Olyan hálásak nekünk, annyira szeretnek minket...
- Jól van, na, csak hagyd abba! Lezuhanyozom és lemegyek  megbeszélni a főnökkel hogy mi legyen...
- Szupi! De azt mondd meg neki hogy max. két napot maradok még, ha kell, egyedül is visszamegyek!
- Megmondom.

Amíg Stefan felfrissítette magát, Brian már neki is állt csomagolni. Jonathan nem felejtette el... Ettől félt a legjobban, de szerencsére most Stefannak nem lett igaza vele kapcsolatban... Sokszor ráérzett dolgokra, de most tévedett.

- Már be is csomagoltál... - érkezett meg Stefan, alig takarta a törölköző amit maga köré csavart. - Mindjárt megyek...
- De nadrágot vegyél...
- Ha ha ha! Nagyon vicces. Valamelyik kedvenc kis szeretőd írt hogy így fel vagy dobódva?
- Úgy is mondhatjuk.

Stefan közbenjárásának köszönhetően már másnap reggel repülőre ültek. Lettek volna még bemutatók, de nem volt nagy gond lemondani őket, jobb volt ez a megoldás mint az amit Brian felvázolt "B" tervként. Mindenki tudta róla, aki ismerte, hogy tényleg képes bárhonnan lelépni, ha nem érzi jól magát, akár a Grammy-ről is. És ha nem a fejével gondolkodott, ez duplán igaz volt rá.

Amint angol földet érintett a lábuk, Brian már írt is egy rövid üzenetet, hogy hol tudna találkozni telt ajkú barátjával. Legnagyobb meglepetésére Jonathan egy szálloda címét adta meg, hozzá még egy álnév is járt: Henry Steerpike. Már csak Stefant kellett leráznia valahogy, de ez sosem jelentett problémát neki.

A szálloda nem volt valami előkelő,de az egyszerűbb szobáknak is megvolt a maguk hangulata. Nem voltak olyan "sterilek" mint az elegáns hotelek méregdrága lakosztályai, de jobbakat lehetett hancúrozni és nem zavart be állandóan valami túlbuzgó borravalóvadász szobapincér.

Henry Steerpike szobája a 28-as volt az első emeleten, Brian hármasával szedte a lépcsőfokokat hogy mihamarabb találkozzon vele. Csak a pénztárcája és a mobilja volt nála, a csomagjait Stefanra bízta.

A szoba ajtaja nem volt becsukva, résnyire nyitva maradt, Brian meglepetésszerű rajtaütést tervezett, de végül ő lepődött meg. Jonathan aludt mint a bunda, a földön feküdt három lehajított párnán, a fehér ingén három alsó gomb volt csak begombolva, azok is félre, a hom-
lokán egy félig levált ragtapasz csúnyáskodott. Óriási kupi vette körül és az elmaradhatatlan alkoholszag... Ha nem lett volna a méregdrága órája a kezén, Brian azt gondolta volna hogy betörtek hozzá, úgy át volt forgatva a szoba.

Egyszerre volt nagyon szexis és sajnálatraméltó, az énekes becsukta az ajtót majd halkan letérdelt mellé és szólongatni kezdte.

- Jonathan... - suttogta a fülébe. Kihasználta a helyzete,t és olyan közel hajolt hozzá, hogy az ajkai szinte érintették a fülcimpáját. Nehezen is állta meg, hogy ne harapjon bele, de nem lehetett teljesen biztos abban, hogy Jonathan nem vágja orrba ha megteszi. Mindíg emlékeztetnie kellett magát arra, hogy kedvenc színésze hetero.
- Brian...te vagy?
- Igen. Fel tudsz kelni?
- Persze. A lábammal nincs baj...
- Hála az égnek...

Johnny feltápászkodott. Megpróbálta a helyére igazítani magán az inget, nem nagyon értette hogy miért nem áll úgy ahogy kellene... Végül ráhagyta.

- Egyedül vagy?
- Mostmár igen... - Jonathan kajánul elmosolyodott, még rá is kacsintott Brianre. - Volt itt egy kis szőke, tiszta Scarlett Johansson... Az a rohadt ágy kurvára nyikorgott, úgyhogy a földön kellett csinálnunk...
- Tényleg?

Jonathan arcáról lefolyt a mosoly, pillanatok alatt elkenődött.

- Dehogyis Brian... Megírtam neked az üzenetet, aztán berúgtam mint a szamár. És átrendeztem a szobát...
- Mit ittál? Epresvodkát?! - emelte fel a kiürült miniüveget az egyik párna elől Brian.
- Óvom a májam...
- De hogy hogy ittvagy?
- Cassy kidobott a házából, nekem meg nincsen lakásom...
- Kidobott?
- Igen. Azt mondta, nagyon elhanyagolom... A cuccaim még ottmaradtak, majd elküldetem valahová...
- És akkor rögtön szálloda?
- Brian, nekem nincsen senkim...
- Egy barátod azért van - Brian küldött felé egy bátorító mosolyt, majd elővette a mobilját hogy visszakönyörögje a bérelt háza kulcsait. Öt percnyi alkudozás után elégedetten rakta vissza a zsebébe.
- Csinálok egy kis rendet, aztán jössz velem - tárta ki az ablakokat, hogy kicserélődjön a levegő.
- Hová?
- Hozzám. Persze, csak ha elfogadod a segítségemet. Amíg helyre nem rázódsz, adok neked egy szobát.
- Tényleg? Ez kedves tőled...
- Ugyan... - Brian olyan lendülettel pakolt, akár egy hivatásos takarítónő, teljesen felvillanyozta az a gondolat hogy egy darabig együtt fognak lakni.
- Az ágy tényleg nagyon nyikorog... - jegyezte meg Jonathan, amikor nagyjából hasonlítani kezdett az eredeti állapotára a szoba.
- Én szeretem a nyikorgó ágyakat...
- Akkor próbáld ki...
- Egyedül sosem. Ami pedig Cassy-t illeti, örülj neki hogy megszabadultál tőle.
- Bele voltam bolondulva... Talán még bele is vagyok... Ő nem olyan, mint a többi lány...
- Az biztos. Figyelj, miért nem hívtál fel amikor hazamentetek?
- Cassy megtalálta a számodat a zsebemben... Akkora balhét csapott... Fel is hívott, de szándékosan nem szólt bele hogy meghallja, nő vagy férfi jelentkezik be...
- Megszívta, mert ismeretlen számnál sosem szólok bele én előszőr...
- Azért nem nyugodott meg. Kidobta a fecnit és három napig rám sem nézett...

A ragtapasz megadta magát és teljesen elvált Jonathan homlokától, Briant elkapta a nevetés ahogy elképzelte hogyan keletkezhetett a sérülés...

- Nagyon beütötted a fejedet?
- Azok a hiénák megírták, mi?
- Meg.
- Eléggé. A visszapillantót fejeltem meg... Megszédültem és elestem...Volt ott egy pasas, ahelyett hogy segített volna felkelni inkább vadul fotózott a rohadék... Ha megtalálom, kifordítom a bőréből, az biztos!
- Helyes. Ha nem haragszol, lemegyek és hívatok egy taxit, addíg várj meg itt.

Brian nemcsak taxit hívatott de a számlát is rendezte, bőséges borravalót hagyott mert tisztában volt azzal hogy lesz még mit helyretenni a szobában... Jonathan egészen ügyesen felöltözött mire felment érte.

- Megjött a kocsi. Támaszkodj rám...

Brian keze megint Jonathan fenekére csúszott mialatt komótosan lépcsőztek. A recepcióslány aggódva figyelte Mr.Steerpike furcsa haladási stílusát, néhány mozdulata leginkább Michael Jackson egy egy tánclépésére emlékeztette...

- Minden rendben?
- Persze... Csak nem bírja a gyomra a chilit... Viszlát!

Jonathan csak intett egyet, alig várta már hogy ismét üljön. A taxis némiképp aggódott az üléskárpitok miatt, de amikor meglátta Brian pénztárcáját, inkább eltitkolta az aggodalmát és magában imádkozott halkan...

Csak a városhatárig mentek, ott már várta őket a ház tulajdonosa egy fekete autóval. Mire megegyeztek az új feltételekben, "haza" is értek, a férfi nem akart zavarni, átadta újra a kulcsokat és már ott sem volt.

- Van egy kis "de ja vu" érzésem - kapta el ismét Johnny derekát Brian, itt már úgy botorkáltak ahogy akartak mert szomszéd a környékben sem volt.
- Nekem is... Hányhatok?
- Ha még egy kicsit kibírnád... Közel van az esernyőtartó, de a budi is...

A sötét hajú férfi villámgyorsan nyitotta az ajtót, Jonathan minden erejét összeszedve berontott rajta... Időben beért a wc-re, most legalább takarítani nem kellett utána, Brian bármennyire is szimpatizált vele, azért nem bánta hogy nem kellett megnéznie közelebbről is hogy mivel tömte meg a hasát aznap...

- Minden oké?
- Persze...
- Gyere, megmutatom a szobádat és le is dőlhetsz kicsit ha akarsz.
- Na, ez egy frankó ötlet!

A szoba nem volt túl nagy, de Jonathannak éppen megfelelt. Nem vacakolt sokat, alsónadrágra vetkőzött és már feküdt is be a frissen vetett ágyba.
Brian nem akarta zavarni, jó pihenést kívánt és elindult hogy körülnézzen, mi változott meg amióta útoljára ittjárt. Az előző lakó alapos rendet csinált maga után, minden ágyneműt kicserélt, kiürítette a kukákat, viszont hagyott sört a hűtőben. Vagy ottfelejtette az üvegeket, vagy ennyire jó lelke volt.

A fürdöben még mindíg ott volt a Hugo Boss, nem nyúlták le, pedig Brian sem tudta hogy ki felejthette ott... Mindenesetre abban biztos volt hogy ha megint elköltözne, azt vinné magával. Tényleg egész jó volt az illata, de szuvenírnek sem volt éppen utolsó.

Egy darabig csak sétálgatott a házban és gondolkodott, hogyan is lesz tovább. Többször is megállt Jonathan ajtaja előtt azzal a szándék-
kal hogy bebújik mellé, aztán mégsem tette meg. Szüksége volt alvásra és nem akarta megzavarni mégha nehéz is volt ellenállni a kísértésnek... Visszavonult a nappaliba olvasni, de gyorsan elnyomta a fáradtság...

Hat óra is elmúlt, mire felébredt. A vendége a konyhában ücsörgött egy pohár víz társaságában, csak úgy alsógatyában...

- Miért vizet iszol?
- Gondolom, a hűtőd üres...
- Hát nagyon tévedsz...- Brian a hűtöhoz sétált, és kivett belőle egy üveg sört amit egyenesen Jonathan elé pakolt. Johnny hasfala túlságosan kidolgozott volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja, gondolt egy merészet és fürge mozdulattal a férfi ölébe pattant. - Tudod, kifejezetten érdekelne ez a dolog úgy is hogy nincsen benned egy korty pia sem - csókolta szorgalmasan a színész nyakát. - Most ne igyál, kérlek...
- Brian...
- Jobban fogod élvezni...
- Brian... - tolta el magától gyengéden, de határozottan Jonathan.
- Mi van?
- Nem hinném... nem hinném, hogy menne józanul. Talán nem hiszed el, de tele vagyok gátlásokkal... Amikor előszőr lefeküdtem Cassy-vel, akkor sem voltam józan.
-Ezt megértem - morogta a bajsza alatt Brian. Lemászott Johnny-ról, majd a konyhaszekrény legfelső fiókjába túrt. - Akkor igyál! - dobta a sörnyitót a férfinak.- Igyál! Van még és van tömény is...!
- Brian...
- Mi a baj már megint?
- Mindegy. Felejtsd el - Jonathan gyakorlott mozdulattal nyitotta ki az üveget. Nem kért poharat...

Brian az összes piát kihordta a konyhába, amit a nappaliban, az üvegesszekrényben talált. Ha ez volt az ára annak, hogy Johnny újra ágyba bújjon vele, hajlandó lett volna akár a saját szájából is itatni... Ő maga egy kortyot sem ivott, megrészegítette maga a gondolat is hogy hamarosan megint együtt lesznek...

Jonathan bámulatosan rövid idő alatt került ismét spicces állapotba, alig kellett hozzá két üveg sör és némi brandy... Brian újra megpróbált közeledni hozzá, most nem ütközött ellenállásba...

- Hetero vagyok... - suttogta Johnny két szenvedélyes csók között.
- Tudom, de most az sem érdekelne ha azt mondanád, kobold vagy... Mit szólnál ha itt csinálnánk?!
- Itt?!
- Ugyan már! Ne mondd, hogy soha nem döntötted a nyafit a konyhaasztalra...

Jonathan elmosolyodott.

- Ami azt illeti, voltunk mindenhol...
- Kímélj meg... Csak bólints rá és fogd be!

A színész bólintott és befogta. Brian kis keze már egy ideje elég kényes helyeken vándorolt, ennek meg is lett az eredménye. Néhány percnyi csókolózás után csak azt vette észre hogy Jonathan lesöpörte a kiürült sörösüvegeket az asztal széléről és őt paszírozta a helyükre... Egy pillanatig sem tiltakozott, még segített is neki a farmerját kigombolni. Ebben nem volt olyan jó mint abban ami ezután következett... Ugyanazt a minőséget kapta, mint anno a zuhany alatt, még a medencecsontja is majdnem úgy kopogott mint a csempén, csak most Jon tovább bírta, nem ment el olyan gyorsan mint akkor. És nem üvöltött. Visszafogott volt, csak jólnevelten sóhajtozott Brian fülébe.

- Johnny, nem akarsz örökre velem maradni? - szólalt meg Brian néhány perccel azután, hogy mindketten megjárták a csúcsot. Keze lába remegett, alig tudta visszavenni a nadrágját... - Ne válaszolj! Költői kérdés volt...

Johnny visszahúzta az alsónaciját és utójáték gyanánt elkezdte összeszedni a földről a törött üvegdarabokat. Még ő is szabálytalanul vette a levegőt, de legalább nem remegett egész testében...

- Hagyd már! Majd holnap összeszedjük...!
- Bocs. Elragadott a hév...
- És milyen jól tette... Inkább feküdjünk le...
- Együtt?!
- Ha nincs kifogásod ellene... Már aludtam, de úgy érzem magam mint akit agyoncsaptak. És az izmos karjaidban szívesebben aludnék mint egyedül...
- Nincsen kifogásom. Én sem szeretek egyedül lenni... Mostanában nem forgatunk, úgyhogy sokat leszek veled... Ha nem zavar...

Brian elégedetten elmosolyodott mialatt lassan elindult a hálószobájába, kézenfogva Jonathannal. Tudta, hogy lesz egy kis vitája Stefannal és Steve-vel a jutalomkoncertet illetően, de most a saját jutalma fontosabb volt. És persze Jonathan lelke is ápolásra szorult, nem hagyhatta cserben...  Hajlandó lett volna ápolni, akár egész életén keresztül is...

Vége