Meyers: A király visszatér

Írta: Chris Sullivan
Daily Mail, 2008. július 27.
Fordította: Lexine

 Ki más játszhatná el a fölényeskedő, italozó VIII: Henriket, mint a fölényeskedő (de csak alkalmilag) italozó Jonathan Rhys Meyers? Jonathan Rhys Meyers egy pár kígyóbőr cowboy csizmában, farmerban, egy feszes V-nyakú pólóban és egy furcsa stílusú dzsekiben sétál be az élő kamerafelvételre. Minden fej azonnal felé fordul. Ittas? Sínen van? Meddig marad? Rhys Meyersnek „híre” van. Mind kíváncsiak vagyunk rá, hogy hogyan fog alakulni ez a nap. Tavaly áprilisban a szóvivője bejelentette:

„Hosszú ideig tartó folyamatos filmezés után Jonathan Rhys Meyers jelentkezett egy alkoholelvonó programra.”

Szerencsére a befektetés megtérült: néhány hónappal később barátnője, Reena Hammer azt mondta, hogy szünetet tartanak, és hogy „az egyik ok, hogy Jonny az alkoholproblémáit próbálja orvosolni.” Később 2007-ben letartóztatták a dublini repülőtéren. A személyzet nem engedte, hogy egy Londonba tartó gép fedélzetén támolyogjon, mert túlságosan részeg volt. A földre zuhant, állítólag egy reptéri alkalmazottra káromkodott, majd letartóztatták nyilvános ittasság és csendzavarás vádjával. Kijózanodott, másnap felült egy járatra, és újra tele volt az újság a fotóival, miután lefényképezték egy doboz almabort iszogatva reggel 10-kor az utcán; kiderült, hogy szeretett édesanyja, akivel majdnem minden nap beszélt, csupán órákkal korábban hunyt el. Kiszámíthatatlan, nagyon is.

„Jonny mindig is a kisodródás szélén állt” – mondta egy barát az egyik profilban a megszámlálhatatlan közül, amelyek ekkoriban készültek róla. „Úgy volt, hogy New Yorkba megy egy népszerűsítési partira, de látták elhagyni egy partit Lindsay Lohannel, és senki nem tudta megtalálni. Két napra eltűnt. De Jonny ilyen. Nehéz gyerekkora volt, ideges és vad.”

Kíváncsi vagyok, emlékezni fog a legutóbbi furcsa találkozásunkra? Woody Allen Match Pointjának bemutatópartija volt. A film producerei közül kettő átengedte a szerepet, hogy szemmel tartsam őt.

„Egy durva rémálom volt, de rá se ránts” – mondta nekem egyikük. Jonathan és én együtt taxiztunk egy közeli mayfairi klubba. Mikor odaértünk, a szemei körbejártak, és izgett-mozgott, mint egy bezárt vadászgörény. Két ital után részeg volt, majd eltűnt. És ma? Időben érkezik meg. Gyorsan bemutatkozik mindenkinek a szobában: a fotósnak, a stylist asszisztensének, a kávésfiúnak és a kutyának.

„Helló,” – mondja. „Jonathan Rhys Meyers vagyok. Örülök, hogy megismerhetem. Jól van, vágjunk bele. Mit szeretne, mit viseljek? Milyen színösszeállításra gondolt?”

Nagyon is józan és megbízható. Később, a stúdió kávézójában, megkérdezem tőle, hogy mi volt az a tavalyi dráma. A hihetetlen kékeszöld szemeinek egy villanása közben válaszol lágy ír akcentussal és csekély amerikai intonációval.

„Mégcsak nem is gondoltam az ivásra, amióta meghalt az anyám. Az ivás egyáltalán nem a jövőm. Igazán nem is ittam 25 éves koromig. Egyedül voltam Thaiföldön, filmeztem. Kicsit magányos voltam, és elkezdtem inni. 27 éves koromig is maximum olyan másfél tucatszor lehettem részeg, de mikor az vagyok, akkor olyan vagyok, mint Bambi. Mindenütt ott vagyok, reménytelenül, mint egy 16 éves gyerek. Az emberek a megmondhatói. Most az ivás nem vezet oda, ahova én jutni akarok. Valami hasznosat akarok tenni az életemmel. Az ivás nem szinonima ezzel. És nem is tartom fontosnak. Az igazat megvallva, nem törődök vele, és remélem az emberek sem fognak, de nem igazán érdekel. Ez az egész én meg az ivás dolog rész eltűnt az életemből. Tetszik, mikor az emberek azt hiszik rólam, hogy egy ilyen vad, lázadó srác vagyok. De az igazság az, hogy nem vagyok, és nem vagyok benne egészen biztos, hogy meg akarnám mutatni, hogy milyen unalmas az életem. Persze mint egy fiatal ír színész, már azelőtt hírneved van, hogy belekezdtél volna a munkába. Ez a maradandó sablon.”

Neki kéne tudnia. A példaképei Peter O’Toole, Richard Harris és Richard Burton. Akárcsak ők, ő is ingerült, zűrös, titokzatos karaktereket játszik el ellenállhatatlan fellépéssel, mivel ő ingerült, zűrös és titokzatos. Hihetetlen megjelenése van – személyesen minden bizonnyal még jóképűbb, mint a filmeken – és van valami törékeny és egyszerre robbanékony benne, ezt a kettős hatást nagyon jól használja ki. A ’Csavard be, mint Beckham’-ban Keira Knightly oldalán történt áttörő játéka után nyert egy Golden Globe-ot a sebezhető és fiatal Elvis Presley káprázatos alakításáért, túlszárnyalta Tom Cruise-t titkosügynökként a Mission: Impossible 3-ban, és kitűnően helytállt Ewan McGregorral szemben, mint egy biszexuális glam-rocksztár Todd Haynes kultuszfilmjében, a Bálvány Rockban. Csak biztatni tudok bárkit arra, hogy megnézze az alakítását VIII. Henrikként a Tudorok második évadjában. Rhys Meyers királyi személyisége és talán kissé vad élvhajhászsága briliáns paranoiás, karizmatikus és veszélyes angliai királlyá teszi.

„Úgy gondoltam, hogy koravénnek és arrogánsnak fogok tűnni a szerepben, mert a fiatal királyok koravének és arrogánsak.” – mondja. „Henriktől még azt se várták el, hogy kitörölje a saját fenekét. Volt egy ember, akit úgy ismertek, mint a széklet inas, és ő szörnyen hálás volt azért, hogy elvégezhette a feladatot. Bárki, akinek születése óta kiváltságos előjogai vannak kérkedő és arrogáns lesz, és azt fogja hinni, hogy egy élő isten. Mikor megkaptam a szerepet, érdekes volt, hogy fizikálisan semmilyen hasonlóságot nem mutatok a szereplővel. De Lady Antonia Fraser, aki a Tudorok szakértője, úgy gondolta, hogy a játékom egyetlen kellemetlensége az, hogy nincs vörös hajam. Igazság szerint az ok, amiért nem lett vörös hajam, az az, hogy borzasztóan állt. Abszolút röhejesen nézek ki a vörös parókában.”

Rhys Meyers koraszülöttként látta meg a napvilágot 1977-ben, és azonnal meg is keresztelték, mivel számítottak rá, hogy hamarosan meghal szívrendellenesség miatt. Hét hónappal később hagyta el a kórházat. Nem sokkal később a család Corkba költözött, és a szülei kapcsolata szétesett. Bátyjai, Jamie és Paul az apjukhoz, egy zenészhez költöztek, míg őt és testvérét, Alant édesanyjuk nevelte fel egy kis lakóházban. A katolikus iskolájából eltanácsolták iskolakerülés miatt.

„Hátrányos gyerekkorom volt. De a bolygó 95%-nak lakossága is ilyen, szóval én csak egy vagyok a sok közül.Csak szerencsésnek mondhatom magam, amiért az életem kikerült ebből a mederből. Ahogy én látom, két külön életem volt. 15 éves koromban rúgtak ki a suliból, és most 31 vagyok, szóval a fél életemben különböztem attól a fiútól. Mikor visszanézek arra a személyre, aki Corkban felnőtt, még abban sem vagyok biztos, hogy felismerem. Alapvetően sok időt töltöttem a biliárdozással, mikor iskolában kellett volna lennem. És végül kirúgtak. Nem azért, mert rossz voltam, csak nem akartam menni. De jobban örülnél, ha nem történt volna meg, mert nem jó egy gyereknek, hogy olvas egy cikket, és azt hiszi, hogy az oké, ha kirúgnak – ez nem olyasmi, amire büszkének kell lenni. A Keresztény Testvérek tették, amit megtettek – nem voltak olyan képzettek, mint manapság a tanárok. Csak egy voltam a sok kölyök közül, aki kereste a bajt.” 

A karrierje akkor kezdődött, mikor filmes ügynökök szúrták ki egy corki biliárdszalonban, és bátorították, hogy menjen el egy film meghallgatására. Nem kapta meg a szerepet, de egy Knorr leves reklámban kötött ki. Az első igazi szerepe a Michael Collins-ban volt, mint Liam Nesson orgyilkosa, és Stephen Poliakoff The Tribe című filmjében, mint szélhámos.

„Meg kellett csinálnunk ezt a szexjelenet hármasban dolgot – én, Jeremy Northam és Anna Frield. Soha nem csináltam hármas szexjelenetet egy férfival és egy nővel, de tudtam, hogy Jeremy borzasztóan aggodalmas miatta, szóval mindent megtettem azért, hogy még kényelmetlenebbül érezze magát, így megmarkoltam a fenekét. Mi, kelták szeretjük a lezárni az ügyeket. Ez az, amit a legjobban csinálunk.”

Majd bizarrmód meg kellett csókolnia Ewan McGregort a Bálvány Rockban.

„Annak ellenére, hogy a női populáció hatalmas része hiheti azt, hogy lesmárolni Ewan McGregort a legjobb dolog, ami valaha megtörténhet, nekem nem az volt az összes közül a legkellemesebb csókjelenetem. De legalább én voltam az első neki.”

Miután eljátszotta a hátborzongató Steerpike-ot a Gormenghast című BBC sorozatban, vett az édesanyjának egy házat.

„Jó érzés volt, hogy megtehetem” – mondja, sugárzó szemei hirtelen felragyognak.„Ez olyan dolog volt, amit egy fiúnak meg kell tennie. Nem volt semmi különleges dolog, és nem is cserkészjelvényt akartam. Csak úgy éreztem, hogy ez egy módja annak, hogy a pénzemet olyanba fektessem be, akit nagyon, nagyon szeretek.”

Talán már ismertebb az Államokban, mint az Egyesült Királyságban, az amerikai tévéprodukció, az Elvis főszerepe miatt.

„Az a helyzet, hogy sosem úgy láttam Elvist, mint nagy szupersztár. Egy olyan gyerekként látom, aki mindenre kész volt azért, hogy kikerüljön abból a helyzetből, ahol volt, de az volt a probléma, hogy magával vitte a helyzetét, és ez megfojtotta. A King Creole-t forgatták New Orleans-ban, és minden vágya az volt, hogy ebben a híres étteremben egyen, amit Antione’s-nak hívtak. Mindenki rendesen felöltözött, jó cipőt vettek fel, készen arra, hogy elmehessenek az étterembe, aztán Colonel Parker bejött, és azt mondta ’Elvis, nem mehetsz az Antoine’s-ba – olyan nagy a hírneved, hogy egyszerűen nem mehetsz. Nem hagyhatod el ezt a szobát.’ 23 éves volt, és ez volt az első alkalom, hogy átérezte, milyen híres, és hogy mennyire függ tőle. Mert, higgyen nekem, minden színész és előadó, magamat is beleértve, a figyelemtől függ; másként nem tennénk azt, amit teszünk. Sok apró töredéket olvasok, amiben az emberek azt mondják: (aranyos akcentussal mondja) ’Csak magánéletet akarok.’ De nem kaphatják meg! Ez ilyen egyszerű. Megkapod a hírnevet és a pénzt, de ezt az egyet fel kell adnod – szóval dönts ezt el, ha ilyen lesz az életed. Ha nem tetszik, keress más munkát.”

Nem könnyen barátkozik meg a Hollywood-i masinával.

„A piac  tele van corki fiatal fiúkkal, ott van Ridley Scott Tyneside-ból és Russel Crow Down Under-ből és Ewan Perth-ből és Jude Londonból és Colin Dublinból, ők mind hétköznapi körülmények közt nőttek föl, mégis ilyen furcsa munkájuk van. Talán divatosabb ruhákat viselnek, és csinosabb barátnőjük van, de ha mögé nézünk, ott van az a puding frizurás, uniformisos kép valaki kandallópárkányán. Amúgy nem vagyok meghívva egyáltalában az összes nagyszabású partira. És ha lennék, se vagyok biztos benne, hogy el akarnék menni. Nem hiszem, hogy olyan bátorsággal rendelkeznék, mint ezek a 23 éves fiatal srácok ott kint, akik azt gondolják, hogy milyen izgalmas és mesés ez. De nagyon hamar túlhajszoltak lesznek, én meg 45 éves leszek, sörhasam lesz és egy Ferrarim, és a fiatal csajokat stírölöm.”

Visszatérünk Henrikhez

„Ő ilyen volt. Csak azért hagyta el Aragóniai Katalint, mert egy új, fiatal feleséget akart. Mintha találnál valami férfit, aki elvette a feleségét, meggazdagodik, majd mikor 45 éves lesz, elkezd randizni egy 22 éves modellel. De Henriknek nem volt ilyen könnyű dolga. Neki minden államügy volt. De sok dolog van, amiért csodálom. Kiépítette Anglia hadiflottáját. Eldöntötte, hogy az angol törvénykezést a vallás és a vallásos meggyőződés elé helyezi. És igen, hat felesége volt, de hat házasság nem tesz egy férfit boldoggá, szóval, akinek hat felesége volt, nem fog vígan körbejárkálni. Igazából én úgy gondolom, hogy kevésbé volt éretlen, mint az emberek gondolják. Sok nagyon mély és ijesztő tapasztalata volt kisfiú korában abban az udvarban. Az apja levert egy lázadást, mikor kisgyermek volt, az anyjával bezárták őket a London Towerbe 7 évre, és azt sem tudták, hogy kivégzik-e őket vagy sem. Az emberek körülötte mind meghaltak, beleértve a bátyját is. Abban az időben a háború nagyon személyes volt. Ott álltál azzal a nagy karddal, és hallottad a tépődő hús hangját, ahogy megölted az ellenfeled, te, személyesen. Elég nagy bátorság kellett hozzá egy embernek, hogy kiálljon egy másik emberrel szembe egy mezőn, és szemtől szembe megküzdjenek.

És a vég nélküli szex jelenetek?

„Igen, nagyon sok szex van a Tudorokban. De Angliában a Nap 4:30-kor megy le délután, és annyi birkaláb van, amit egy este alatt megehetsz. A szex volt az est fénypontja. És segített melegen tartani az ágyat.”

Ezekkel az érdekes észrevételekkel fejezzük be a beszélgetésünket.

 „Az embereknek ez a furcsa felfogásuk van velem kapcsolatban, és mindig is így lesz.” – mondta nekem korábban. „De minden tőlem telhetőt megteszek. Úgy gondolom, hogy kell lennie benned egy bizonyos sötétségnek és egy bizonyos fénynek is benned ahhoz, hogy érdekes légy.”

Megkönnyebbülve, miután jó pár józan órát töltöttem Rhys Meyers-el, most már pontosan tudom, mire gondol.